Szal, éjfélkor arra kell, hogy elkezdted mozgatni a testrészeidet

-Szerelmem. -hajtotta le a fejét, de te csak rávigyorogtál.

-B…B…Bill…-dadogtad.

-Hogy vagy? -kérdezte.

-Jól. -válaszoltál, és egy csókot hintettél a szájára.

-Nem sokára itt hagylak téged. -mondtad könnyes szemekkel. -ugye? -kérdeztél vissza, mintha tudnád miről lenne szó.

-Nem ugy van az kicsim…még sokáig élni fogsz…és a feleségem leszel. -mondta és simogatta az arcod.

-És mi van a kicsinkel? -kérdezted.

-Ő sajnos…már…nincs. -hajtotta le a fejét.

-Hogy mi? -kérdezted sírva. -egyáltalán mi bajom van?

-HIV fertőzött vagy mondta ki Bill, nagy nehezen.

-NE. -mondtad hangosan és írásba kezdtél.

Bill utána lenyugtatott téged, te viszont megint álomra hajtottad a fejedet.

Egész éjszaka csak téged figyelt.

Az ajkaidat, ahogy veszed a levegőt, a kezeid, az arcod…csak te voltál azokban a pillanatban számára a legfontosabb.

Reggel, arra nyitod a szemed, hogy Bill bámul téged.

-Mi az? -kérdezted.

-Gyönyörű vagy. -mondta, és egy puszit adott az arcodra.

-Bill én… -kezdtél bele.

-Shhhhhhht. -rakta oda mutató ujját a szádhoz. -Ne mondj semmit. -vette le.

Ezután kopogtak az ajtón, és Tom meg a többiek jöttek be rajta.

-Sziasztok! -varázsoltál egy művigyort az arcodra.

-Szia. -köszöntek egyszerre, és mindegyiktől kaptál egy-egy ajándékot.

-Köszönöm, hogy ennyire törődtök velem. -hálálkodtál.

-Ugyan…te vagy a legfontosabb számunkra…egy igazi angyal. -Georg.

-Nem…ezt..vegyük ugy, hogy nem tőled halottam ok? -próbáltad, egy kicsit viccesre venni a dolgot.

-Még nekem se mond ilyet. -LaFFe, és erre mindenki elröhögte magát.

-Ti vagytok a legjobb barátaim. -mondtad, ránéztél Billre, és ő erre elmosolyodott.

Azóta eltelt egy hónap…Te még mindig a kórázba voltál, de a többiek állandóan bejártak hozzád.

A szüleid is rendszeresen látogattak téged.

Te mindig amikor megláttad a bnőd kerekedő pocakját, könnybe lábadt a szemed.

Amikor egyik nap ment be hozzád a bnőd, egy elégg tartalmas beszélgetésbe kezdtetek.

-Hogy vagy? -kérdezte.

-Nem jól. -válaszoltál. -és te? Megvagytok Gustival. -próbáltam vigyorogni.

-Igen, de hogy te itt vagy, minden olyan elhalt otthon…nincs kivel nevessek, kivel veszekedjek, és Bill is nagyon egyedül érzi magát…egyszerűen nem alszik, és azon gondolkodik, hogy mi lesz vele, ha te már nem leszel neki. -mondta.

Erre te csak sóhajtottál egyett, és rögtön a bnőd kerekedő pocakjára néztél, aminek azt lett a vége, hogy elkezdtél könnyezni.

-Remélem, olyan szép és gyönyörű lesz mint Michel, meg természetesen Gustav. -símogattad meg a hasát. -Én már soha nem élhetek boldogan, és soha nem hallhatom a saját gyerekem sírását, nevetését, az elős szavát, nem láthatom a járását, nem hallhatom a hangját. -sírtál.

-Jajj ….(neved) Nagyon sajnálom.- hajtotta le a bnőd a fejét

-Ugyan, az én hibám az egész… -töröldted le a könnyeid. -Így ver engem az Isten.

-Emlékszel amikor mentünk nyaralni? ÉS volt az a pályázat, és teljesen be voltunk zsongva, hogy mi lesz ha megnyerjük… -gondolkodott vissza a bnőd

-Igen emlékszem. -mosolyodtál el.

-És arra is amikor Bill megfogott a repülő gépen, és amikor veszekedtünk. -mosolyogtál jobban.

-Igen…szánalmas volt…mint két kis pisisJ -mondta.

-Igen…és akkor is lehetett volna egy babám…de azt is elszúrtam. -gondoltál vissza egy szörnyű dologra.

-Jajj ugyanmár…az baleset volt. -vígasztalt.

-És amikor először Tommal voltál… -kezdett bele bnőd.

-Jajj hagyjuk ezt a részletet.

-És…és…és amikor a fiuk beöltöztek lánynak, csak azért, hogy a közeledbe kerülhessenek… -röhögte el magát.

-Röhejes…Billnek nem nagyon jött be az a tanga. -és már te is nevettél.

Miután visszagondoltatok a régi szép időkre, a bnőd hazament.

Azóta megint eltelt pár hónap…szám szerint 6.

Bill egyre többet járt hozzád, sőt, már terveztétek az esküvöt…eldöntöttétek, hogy kevesebb mint egy hét mulva megtartjátok.

Természetesen nagy botrány tört ki, de mindenki tudja, hogy te nem leszel örökké.

Elérkezett az esküvő ideje.

Még annyira, nem voltál beteg hogy ne tudj lábra állni.

Természetesen egy gyönyörű fehér ruhába voltál, amire mindig is vágytál.

Szép köszörús lányokkal, és sok vendéggel.

Bill, piro-fekete öltönybe volt…azt akarta hogy te is abba legyél, de te mivel nem igy szeretted volna, inkább rádhagyta.

-Akarod férjül Bill Kaulitz-Trümpert, amíg a halál el nem választ? -kérdezte a pap.

-Igen…akarom. -mondtad, és az ujjára huztad a gyűrűt.

-Akarod  ……(neved) feleségül, ameddig a halál el nem választ?? -kérdezte Billtől.

-Amíg a halál el nem választ. -válaszolt Bill könnyes szemekkel, és az  ujjadra húzta a gyűrűt.

A szertartás után, te meg Bill elmentetek egy hotelba, ahol megvacsoráztatok, és ahol ölelkezve aludhattatok el egymás melett.

Bill már semmire se vágyott, csak arra hogy megölelhessen és megcsókolhasson téged.

Az esküvő után egy héttel, visszakellett menned a korházba és a maradék idődet benttölteni.

A többiek még mindig jártak hozzád, főleg Bill…Mindig vitt neked ajándékot, verset írt, szerenádot adott, mindent amit csak lehet, mindent meg akart neked adni.

-Bill, nagyon köszönöm. -mondtad neki.

-ez természetes hisz szeretlek. -mondta és megcsókolt téged.

-Köszönöm, hogy igy is törődsz velem…és hogy nem lépsz félre, és nem hagysz itt. -hálálkodtál továbbra is.

-Kicsim…szeretlek…és ez a lényeg. -puszilt meg téged.

-Én is szeretlek.

És ezt az elkövetkezendő időben is mondtad Billnek.

A lányoknak már szép nagy hasuk volt és mindenki már az utolsó hónapokba járt.

Egyik nap, olyan xarul voltál, hogy már azon gondolkodtál, hogy „könyörgöm inkább halljak meg, mint hogy itt szenvedjek”.Egyszerűen érezted, hogy itt a vég.

A bnőd, és Bill voltak bennt a szobában, amikor elkezdett rólad folyni a víz.

-Kicsim mi van? -pattant fel Bill.

-Nem tudom, izzadok, de viszont nagyon fázom. -mondtad.

Mivel a bnőd terhes volt és Bill nem akarta őt ugráltatni hozott neked még több takarót.

Te már tuti voltál benne, hogy ez a nap lesz utolsó a számodra.

-Bill, szerelmem… -kezdtél bele.

-Igen, kicsim? -kérdezte miközbe a homlokodat törölgette.

-Ígérd meg… és tiszta szívedből ígérd meg, hogy soha nem fogsz engem elfelejteni. -mondtad könnyezve.

-Ígérem…de nem mondhatod azt hogy ma itthagysz. -kezdett ő is könnyezni.

-Bill, én nem bírom tovább…feladom a küzdelmet. -fogtad meg a kezét.

-Nem…ne még nem…nem akarom, hogy ilyen hamar itt hagyj. .-szorította meg a kezed

-Bill, ennek így kell lennie. És még ígérj meg egy dolgot.

-Mondjad kicsim.

-Ígérd azt meg nekem, hogy a banda ne menjen szét és még jáccatok sokáig, már ha nem is lesztek annyira híresek…legyen családod, feleséged, gyereked, és a legfontosabb élj boldogan…ha én már ezt nem tehetem mag, akkor nyugodt szívvel menjek el, azzal a tudattal, hogy te boldog leszel. -kezdtél egyre jobban rázkódni.

-De nélküled nem leszek boldog. -szorított jobban.

-De Bill muszály…nem dobhatod el az életem miattam…ha szeretsz, megteszed ezt értem…és találsz egy szerencsést lányt, és beleszeretsz.

-Ígérem kicsim.

-….(bnőd neve) ígérd meg nekem, hogyha megszülted a babát, és ha kislány lesz akkor rólam nevezed el. -vigyorotál miközbe rászkodtál hidegtől, izzadtál, és könnyeztél.

-Ígérem neked. -mondta sírva.

-Bill még egy dolog.

-Mondjad.

-Mond meg a többieknek, hogy nagyon szeretem őket, és Tomnak mondd meg, hogy soha ne felejtsen el, és hogy én se fogom őt…fenttről figyellek titeket…Jah és még egy kérés. -tértél az utolsóra.

-Neked mindent kicsim.

-Csókolj meg! . -mondtad könnyezve.

Bill egyre közelebb hajolt hozzád, és megcsókolt egy 2perces csókolózás után, te örökre becsuktad a szemedet.

-NEEEEEEEEEEEEEEEEE. -kiabált Bill és leroskadt az ágy mellé.

--Itt hagyott…elment…--mondta magában.

-Bill jólvagy? -kérdezte a bnőd, sírva.

-Igen persze…nagyon…UGY NÉZEK ÉN KI? -ő sírva.

A bnős szó nélkül otthagyta Billt, és hívta az orvosokat.

Bill vörös szemekkel, nézte végig ahogy a doktorok lekapcsolják a gépeket.

Aznap már a sajntó is megutdta a hírt és annak ellenére hogy sok utálód volt, mindenki gyászolt téged.

Az egész világ gyászba borult.

De legjobban mégis csak a barátaid, és a szeretteid voltak azok akik leginkább sírattak, és közöttük Bill.

A temetés egy hét múlva volt.

Egy borongós őszi napon, a felhők is azt mutatták, hogy te már nem vagy az élők sorai között.

Mindenki feketében volt a koporsód mellett,és mindenki sírt, csak egy ember nem.

Bill Kaulitz.

Erős akart maradni, és komoly.

Amikor elkezdődött a temetés, elkezdett zuhogni az eső, de ez senkit se zavart.

Bill odament a koporsódhot, leborult elé, de még mindig nem sírt.

-Tudod…-kezdett bele. -nehéz lesz nélküled. -és letörölte azt a könnycseppet, ami legördült az arcán.

-És amit megígértem azt be is tartom…ennyit megérdemelsz..tudd meg…tudd meg, hogy soha nem foglak elfelejteni…téged…te voltál az az egy ember akibe igazán szerelmes voltam…biztos nem fogok már többé ilyet érezni akárki iránt is. -simított végig a koporsón

Te ezt föntröl persze hallottad, és leszóltál neki.

-Bill Kaulitz…légy boldog…éld az életed…és keresd életed nőjét. -erre Bill felemelte fejét.

-Megígérem. -mondta, és mostmár annyira nem tudta visszafojtani könnyeit, hogy sírva borult rá a koporsóra.

-Szeretlek…és mindig is szeretni foglak. -és egy puszit adott rá.

Amióta eltemettek téged, 5 év telt el.

A Kaulitz család, és a barátaid léptét, mindig figyelted, és tudtad, hogy mit csináltak, láttad őket.

Bill Kaulitz, igenis betartotta a szavát.

Lett neki egy gyönyörűséges felesége, akit ugyan nem szeretett úgy mint téged, de úgy érezte ő az.

Lett neki egy kisfia és egy kislánya, akik nagyon hasonlítottak rá.

A bnőd a lányát elnevezte a te neveden, és a fia nagyon szépen megnőtt

A többeik is boldogságban éltek

Bill szinte minden nap kijárt még mindig a temetőhöz, és beszélt hozzád.

De a lányeg az volt, hogy végülis boldogan élt a gyerekeivel és a feleségével.

THE END

Köszönjük szépen hogy ennyire türelmesek voltatok, és hogy olvastátok a storyt…nekünk ez a story nagyon sokat jelent, azért is mert sokat dolgoztunk vele, és azért is, mert ennyien olvassátok…a kritizálásokat meg értjük, senki sem lehet tökéletes.

Remélem nagyon teccett nektek a story, reméljük sokat nevettetek netántán sírtatok, de a legjobb mégis csak az, hogy ennyien olvassátok…ez tartotta bennünk a lelket hogy solytassuk, és minnél jobb részeket írjunk…csak is az, hogy ti dícsértetek minket és buzdítottatok arra, hogy minnél érdekesebb és tartalmasabb legyen a story.

Köszönjük szépen minden fannak

Pusy…és a kövi story nem sokába berobban J