VERS ANNAK, AKIT SOHA NEM KAPHATOK MEG

1.Akárhova nézek csak is téged látlak,

De te ugysem jössz el hozzám, hiába várlak.

Várok, ülök a fotelba s téged nézlek

Te soha nem tudtad, hogy én irántad mit érzek.

2.Érzem a bus szerelmet a meleg forróságot,

És reménykedek benne, hogy valóra válthatom ezt az álmot.

Te nem ismersz még, de én igen is jól ismerlek,

És tudd meg, hogy csak is téged imádlak, SZERETLEK.

3.Mások, csak a rosszat látják benned,

De nekik nem kell a szívüket megvenned.

Itt az én szivem, ami csak is érted dobog,

És ha látlak, csak ugy nyáladzok, mint egy buldog.

4.Eközben a vers közben is a te képedet nézem,

És tudom, hogy itt vagy melettem lélekben érzem.

Érzem a gyengéd kezed, a finom csókod,

És szeretem, amikor mondod nekem azt a sok bókod.

5. Persze ez csak egy álom, ami nem válhat valóra,

S te mint egy herceg felülsz, egy fehér lóra.

Vágtatsz hozzám, én meg csak nézek,

És akkor tudom igazán, valójában mit is érzek.

6.Mikor ideérsz leszálsz a lóról s felém hajolsz,

Közeledsz hozzám és megcsókolsz.

És akkor ébredek fel a szép álomból,

S meg tudom, hogy mi is volt valójából.

7.Jobbra nézek és te ott fekszel melettem,

Én megcsókollak, s csak ennyit mondok: "Jóéjtszakát Hercegem"

Visszafekszek és ujabb álomba merülök,

És ahányszor felkelek te ott vagy melettem és örülök.