Sziasztok, BaBa vagyok.... már elégg sok történetből ismerhettek, meg ugye az oldalamról is.

Szal, most belekezdek egy törénetbe, ami rólam fog szolni, meg remélhetőleg még pár szereplőről.

1.rész: A kis lázadó tinilányból, hirtelen nagy sztár! Tokio Hotel??? Az meg mi... vagyis ki(k)??

Azt lehet rólam tudni (bár aki ismer), hogy egyszer vagy szinésznő, vagy énekes szeretnék lenni.

Ezért mindenféle tehetség kutato versenyekre jelentkeztem és mindent megtettem, hogy az lehessek,mikor egy napon, felkeresett engem egy menedzser, de sajna nem volt magyar igyhát kelett, egy kis segítség, hogy megértsük egymást.

A menedzser német volt, de közbe egy tolmács (vagy mi a rák) volt melettem, aki forditott.

-Szóval. -mondta a tolmács.

-Azt mondja az ur, hogy nagyon tetszel neki (nem ugy) és, hogy ajánlana neked egy munkát, hogy nála dolgozz, mint énekes,és szinésznő ként.

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! -kiáltottam fel, és a tolmács ölébe ugrottam.

-Upsz bocsánat. -mondtam és vörös arcal száltam ki a tolmács karjaiból.

-Semmi baj kisasszony. -és rámkacsintott. (nah ez valami perverz vagy mi?)

Én mindent megbeszéltem a menedzserrel és mentem a nagy hirrel, hogy Németországba, kell utaznom.

A szüleim nem nagyon örültek, hogy el kell mennem de én a hirnévért mindent megtennék, és még ha nem is engedtek volna el, akkor is elmentem volna.

Egy hét mulva indulnom is kelett.

Én nagyon izgultam és kiváncsi voltam az első interjumra Németországba,és a sok hirességre is akikkel találkozhatok.

Végre elérkezett az utazás...én már vagy két nappal előbb bepakoltam mint kelett volna igyhát már csak át kelett ellenőriznem a dolgokat.

Anyukám és az én apucikám kisért ki a reptérre,és jött velünk szembe a menedzser aki az egy hét alatt tanult egy kis magyart.

-Jónapot!! Mi most menni a géppel Németországba,lánya nagyon jól énekelni,és szinészkedni.... tetszeni nekem a hangja!! -dicsért a menedzser (mi van ez Japán vagy ki?)

-Most kislány gyere felszálni a gépre, mert indulni készülődik. -lenyomtam apunak, és anyunak egy-egy puxát, és felszálltam a gépre.

Ezen a gépen baromi sok szinész és énekes ült.

pl: Ott volt BritneySpears (hogy az mit keresett ott?), Robbie Williams, Mary-Kate és Ahlee olsen, és még ezen kivül sok sztár.

Nagyon jól elvoltam a sztárokkal, a tolmács mindig jött velem mert én nem birtam ki és az összes sztártól kértem autogrammot egy sima pólóra...

Már a tolmács annyit beszélt, hogy hagytam egy kicsit pihenni,és leültem.

Valami fergetegesen jó szám ment a melettemülő embernek a mp3-mába, de nem tudtam hogy mi az igyhát megkérdeztem tőle, hogy mit hallgat..

-Mi ez a zene??? Sztem non király. -kérdeztem a melettem ülötöl, aki Lola volt. (tudni kell hogy Lola szereti a Tokio Hotelt.)

-Ez Tokio Hotel,még nem hallottál roluk??Nagyon királyak...

-ahha biztos.... még nem halottam róluk és mennyi idősek??

-Hát még tizenévesek. -Lola.

-Ahha és Németek?? Vagy angolok??

-Németek...én most azért megyek németországba, mert most lesz koncertjük.

-Van roluk képed???

-Persze, hogy van... még posztereim is vannak.. -és megmutatott egy képet.

-Ahhha... tökjól néz ki az a csaj... -mondtam, Billre mutatva.

-Az nem csaj... az a frontember..ő Bill ... és fiu..-világositott fel Lola.

-Jah, bocs,de a másik csaj nem?-és most Tomra mutattam.

-NEM! -mostmár mérgesen mondta Lola. -ő az ikertestvére Billnek. (egyébként valójában is igyvolt, mert amikor először megláttam a Tokio Hotelt,és meghallgattam a Durch den monsunt én teljesen azt hittem Billről, hogy csaj... most meg meg vagyok érte bolondulva)

-Jóvan boccs... én nem tudtam.-védtem magam.

Az ut volt vagy 3 órás, de végre leszálltunk.

A menedzser egy k*rva jó hotelt rendelt nekem, kb 80 csillagos volt (na jó annyi nem)

-Végre! -és ledöltem az ágyra.

És rá vagy 20 percre amikor már majdnem szunyókáltam, pekopogtatott Miguel (migel, ő a menedzser), és tolmáccsal jött.

-Jöjjön asszonyom jelenésünk van egy rádioba.-mondta a tolmács.

-oké, egy öt perc és megyek.

Felöltöztem,kisiminkeltek,megcsinálták a hajam.(hogy egy rádioba minek smink azt nem tudom)

-"-Jó napot kivánok-"- mondta a rádios (persze közben a tolmács forditott nekem.)

-Hello.-mondtam

-"_Szoval ön az a Magyar lány akit most fogott meg egy hires menedzser,és nem is egy akámien menedzser hanem a világ leghiresebb tinibandájának a menedzsere.-"-

Én nem nagyon tudtam, hogy miről van vagyis kikről van szó igyhát csak az egész inetrjuba bólogattam,mert leginkább Miguel beszélt.

Amikor már a végére értünk akkor hivták be azt az "ifju tinicsapatot".

-"- Akkor most fogadjuk szeretettel a Tokio Hotelt-"-

Nekem valahogy nagyon ismerős volt ez a név,de nem jutott eszembe addig ameddig meg nem láttam Billt, és utánna jöttek a többiek.

Igy élőben valahogy teljesen más volt,mint a posztereken.

A fiukból nagyon sugázott a férfiaaság(ez értelmes), na meg a jóság, persze a hülyeség is.

-"- Szóval Miguel, igaz akkor a hír, hogy Barbi lesz a Th vokalistája?-"- műsörvezető vagy mi.

Én rögtön felkaptama fejem mert erről Miguel egy szót sem ejtett.

A négy fiu egyszerre rámnéztek és tiszta ciki volt hogy én ott ülök mit sem tudtva azok meg ott bámulnak.

-Igen igaz a hir,és Bill már meg is irta a dalszöveget amiben énekelni fog. Ugye Barbi??

-Mi?? Ahha jah!! ahha... -mondtam semmit sem értve.

Végre vége lett az interjunak és a fiuk odajöttek hozzám.

Mivel most senki sem volt ott még a tolmács(om) sem, angolul köszöntek nekem a fiuk.

-Szia.-köszönt Bill és a kezét nyujtotta.

-Hello.-én megfotam a kezét és Bill kezetcsókolt nekem. (én visszacsókoltam volna.. csak nem a kezét.)

Utánna Tom is köszönt, és macsó formáját adva egy pacsit adott. (mondom jó)

Utánna szépen Gustav és Georg is bemutatkozott.

A srácok hozzám közel voltak a szállodába,mert ugyanis ott szálltak meg... csak hogy én semmiről sem tudtam mert a kedves Miguel (migel) nem avatott be semmibe.

Egyszer csak kopogtattnak az ajtón.

-Igen??

-Én vagyok az!!! -az ajtó mögül.

-Nah mind1, akkor gyere be!

Bejött, és mivelhogy az ágyon feküdtem hirtelen felpattantam, mert Gustav volt az.

-ööö... szia... te... te... vagy... a .....izé... szoval.... bocs, de nem tudom ki vagy.

-Tudod, én vagyok a th dobosa.

-Mi az a Th??

-Te télleg nem hallottál rolunk??

-Eszküszöm, hogy nem.

-Pedig az ilyen fajta lányok mind megőrülnek értünk.

És én meg GUGu egy hosszas beszélgetésbe kezdtünk.

Elbeszéltünk vagy majdnem két órát, mert GUstav (drága) mindent elmesélt az elejétől a végéig... még azt is, hogy hány csaja volt, meg még a fiuk csajos ügyeit is.

Közbe marha jókat nevettünk, és hülyéskedtünk.

Gustav nagyon rendi srác volt, el lehetett vele beszélgetni, és még vicces is volt.

Mikor végeztünk nevetve mentünk ki a szobából,és a fiuk csak néztek minket.

-ö.. sziasztok. -mondtam.

-Szia. -köszönt Bill.

Nekem valahogyan Billen maradt a szemem és nem tudtam levenni róla.(bármint a szemem)

-Ö.... mivan??? -kérdezte Bill egy idő mulva.

-Semmi boccs, csak.... -fogtam bele a mondatomba amikor megjött Miguel.

-Sziasztok! Látom ismerkedtek, ezt megtehetitek még egy hétig, mert adok nektek egy kis szünetet, de most gyertek mert egy bálba kell mennüknk, ahol Barbit köszöntjük fel uj tag ként.

Én meg sem tudtam szólalni, de majd kiugrottam a börömből.

-Akkor egy óra és elkészülünk. -mondta Bill és egy pacsit nyomot le Miguelnek.

Nekem szerencsére Miguel rendelt szinte egy ruhaboltot, és volt mi közül választanom.

Egy nagyon szép piros ruhát vettem fel, piros boával, és a hajamat, meg a sminkemet is nagyon királyul megcsinálták.

Amikor kiléptem a szoám ajtajából, már vagy husz fotós várt engem.

Mindenki elkezdett engem fotózni, és a fiuk is nagyon el voltak ámulva.

Beültünk a fehér limoba, és mentünk a bálba.

Ahogy beléptünk az ajtón, (én Tom és Georg között két oldalról beléjük karoltam) és mindenki elkezdett tapsolni.

Nagyon jó érzés volt, hogy több mint 100-an ott tapsolnak engem és tisztelnek.

A bál elkezdődött... nagyon sok ismert emberrel ismerkedtem meg és nagyon sok dolgot is tanultam ezen a bálon.

Pl. nagyon sok hölgy arra tanitgatott, hogy a királynők hogyan viselkednek ( most nem azért... itt ki akar királynő lenni?)

Az este nagyon jó volt, és a fiuk is nagyon jól érezték magukat, de Tom még igy is egy kicsikét beszivott.(csak egy kicsikét mi??? Azt sem tudta, hogy hol van.... )

Sajnos Tomról készült egy-két ronda kép is... eléggé lehetett látni, hogy ivott.

De nem ez a lényeg... az a lényeg, hogy nagyon vidáman tértünk haza, olyan 10-11 körül.

-Most mit csináljunk?? Én még nem vagyok álmos. -mondta Georg

-Nem tudom... mi lenne ha hukk.. ha mondjuk... -és Tom nem tudta, befejezni, mert bealudt.

Én és a többiek elkezdtünk röhögni.

Egész este baromkodtunk. Nagyon jól megértettük egymást, és elégg sokat beszélgettünk.

Mindenki már nagyon álmos volt, és egy halom pizzát bezabáltunk.

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ (ásitás) mostmár sztem aludjunk. -mondta GuGuka édes kedves civecském, aki már tiszta holtkóros volt.

-Oké. -egyezett bele mindenki.

Mivelhogy, a fiuknak nem volt kedvük átmenni a saját szobájukba kikönyörögték, hogy had aludhassanak nálam.

Én (a jószivű) megengedtem nekik, és végülis elaludtunk.

A földre leteritettem mindenkinek, és én az ágyon aludtam.

Reggel furcsa módon, Georg melettem feküdt az ágyban és én hirtelen felpattantam.

-Jézusom.... hát.... hát... te mit keresel itt????? -én félreértve a dolgokat.

A többi fiu felnevetett.

-Most mi van?? Mi történt az este... ugye... nem...

-Jajj dehogyis, csak ugye te elaludtál, de én meg Tom nem tudtunk aludni, és Georgot odafektettük melléd Gustavot, meg kivittük az ajtó elé.

-Ez most egy nagy megkönnyebbülés volt. -és sóhajtottam egy nagyot.

-Szerencsére azt mondta Miguel, hogy van egy hetünk az "ismerkedésre". Sztem menjünk el valahova. -Tom

-Oké! -egyezettt bele mindenki.

-De hova?? -GuGu fetette az "óriási" kérédést.

-Hát ezen még nem gondolkodtam -Tom

-Sztem előbb öltözzünk fel rendesen. -mondtam.

-Jó!! -és a fiuk nem hogy kimentek volna hanem csak ott áltak, mint a hülyék.

-Nah akkor öltözzünk fel. -mondtam megint, de a fiuk még mindig ott álltak.

-Sztem nektek is felkéne öltözni nem??? -én, de a fiuk még mindig nem mozdultak meg.

-KIMENNÉTEK????????????? -én mostmár idegesen.

És a fiuk kimentek.

Én felöltöztem kisminkeltem magam, és ameddigre készen lettem a fiuk már rég vértak.

-Hol voltál olyan sokáig?? -Bill.

-Öltöztem... nah indulhatunk? Tényleg... hova is megyünk??

A fiuk összenéztek és elkezdtek vigyorogni.

-Sztem ti rosszban sántikáltok. -én

-Tudod mit?? Sztem induljunk... majd útközbe elmondjuk.

-Nem ! Addig nem megyek ameddig el ..... -nem tudtam befejezni a mondatomat, hanem Georg és Tom felkapott, és kivittek.

-Sajnálom Barbi, ezt most muszály volt. -mondta Georg amikor már a kocsiban voltunk.

Én nem mondtam semmit, csak duzzogtam, de nem sokáig, mert ugyis csak hülyéskedtem.

Megérkeztünk, de mielőtt kiszálltam volna a kocsiból, bekötötték a fiuk a szememet.

Hogy hova is visznek engem a fiuk... az a köv észben kiderül... sziasztok.