Bűntudattal indultam haza....hiszen mit tettem?? Megcsaltam azt az egyetlen embert akit igazán szeretek.

Benyitottam ő felkapcsolta a lámpát.

-Hol voltál??? -vont kérdőre.

-Én...én....sétáltam....

-HOL VOLTÁL?? NEKEM NE HAZUDJ!!!!!

-Ne Tom, ne kiabálj...ne haragudj... -és felszaladtam a szobámba

Ő örjöngve és trappolva rontott be a hozzám

-Hagyd abba aludni szeretnék! -én rákiabálva.

-Megcsaltál te k*rva?? -Tom idegesen.

-TOM NE MONDJ ILYENEKET NEM CSALTALAK MEG....CSAK....CSAK.... -én dadogva.

-Ne tedd az agyad te semmirekelő hogy tehettél ilyet velem?? Nem szerettelek?? Netántán nem voltam jó az ágyba? -ordibált velem továbbra is.

-TOM!! NEM AZON VAN A HANGSULY H.JÓ VOLT-E VELED AZ ÁGYBAN..... NEM TUDOM...MEGTÖRTÉN ÉS KÉSZ. -én Tomra kiabálva.

-Tűnj el innen! -Tom nyugodtan.

-MI? -én kérdőn.

-TŰZZÉL EBBŐL A HÁZBÓL KIFELE....NEM AKARLAK LÁTNI. -MOstmár ordibálva.

-Ne Tom...ne tedd ezt....én..én..nem tudok hova menni.

-Leszarom...aludj a hid alat viszlát.

Kinyitotta a ruhásszekrényem, és kipakolta az összes cuccot.

Hozzám vágta azokat a dolgokat amit én adtam neki.

-Nem akarlak soha többé látni. -Tom már az ajtóba.

-T...T..Tom... -én pityeregve.

-Mivan??

-Legalább egy utolsó csók? -én.

-Nem... -Tom, mert tudta ha megcsókolom nem fog tudni ellenállni a kísértésnek tehát visszautasított.

én csak egy puszit adtam az arcára és becsukta az ajtót.

Becsugta.....én ott álltam kint az utcán.

Egyszer csak elkezdett esni a hó

Szupper..mondtam magamba.

Elindultam....a hóesés egyre hevesebb lett, és egyre fagyosabb.

Leültem a hid alá, és "megágyaztam" maganak.

Egy plüss mackót tartottam a kezembe, amit Tom hozzám vágott...Hiszen én adtam neki....

Könnyekkel aludtam el.

Közbe Tom kinézett az ablakon.

-Úristenem...hol lehet?? Mit tettem?? De egy barom vagyok!!! Ne!! -Tom szidva magát, felvett egy kabátot, és a keresésemre indult.

Egész éjjel csak keresett de sehol sem talált.

Olyan hajnal körül bekopogtatott Billhez, és ott aludt vagy egy órát.

Utánna reggel megint a keresésemre indult.

Én felkeltem...nagyon rosszul voltam...fájt a torkom....szédültem és minden bajom volt.

Éppen arra ment egy emberke, és előtte összeestem.

Az emberke gyorsan hívott egy mentőt.

Miközbe Tom keresgélt egy szírénázó autó suhant el melette.

Ő rögtön megérezte h. valami baj van igy a mentő irányába indult.

Én már az autóba voltam mikor Tom odaért...még elkapott egy mentőst.

-Jónapot...ki van az autóba?? -Tom, reménykedve h. nem én.

-Egy 14 év körüli lány. -a mentős. -ott vannak a cuccai a híd alatt.

-Jajj ne....-és Tom odarohant a cuccaimhoz.

-Hogy tehettem ezt?? Hogy lehettem ilyen?? Én nem vagyok normális...Tom Kaulitz te egy f*sz vagy!! -szidta magát egyre jobban.

-Uram.....felmehetnék az autóra?? A barátnőm van rajta.

-Nem uram...ön kije a kisasszonynak? -mentős.

-A barátja...most mondtam h. a b.nőm.

-Nem uram nem lehet.

-bazzmeg nézzen már rám Tom Kaulitz vagyok látja??? A barátnőm ott üll abban a kib*szott kocsiban ön meg nem enged be hozzá. -Tom non dühösen.

-Jahj Tom Kaulitz...mért nem evvel kezdte?? -a mentős és felengedte Tomot.

Én ott feküdtem az ágyba... ahogy Tom beszállt és fölémhajolt kinyitottam a szemem.

-Szerelmem....itt vagyok....ne haragudj.... nem akartam h. ez legyen! -Tom egy-két könnycseppet legörgetve az arcán.

Én se mozdulni sem beszélni nem tudtam.

-Barbi....én szeretlek, és nem akarlak elveszíteni...ne tedd ezt velem!! -Tom már sirva.

-T.....t...........t....Tom!! -én nagy nehezn kinyögve Tom nevét.

-Igen szerelmem?? -Tom

-S......Sz.............sze.szeretlek... -én.

-Én is szeretlek. -Tom és simogatta a fejem..

-Jesszusom, te jég hideg vagy...jajj ne hiszen átfagyott az egész tested.....-Tom idegesen.

-Nyugodjon le.....ne csodálkozzon, h. ilyen hidegbe megfagyott a kisasszony...hiszen nagyon hideg van. -a nővérke.

Elindult az autó.. Tom egész végig fogta a kezem, és elkezdett sípolni a gép.

-Nő....nő....nővérke.......ez ez mi?? -Tom ilyedten ,és egy kicsit kiabálva.

A nővér nem szolt hanem félrelökte, és ujraélesztettek.

Kétszer nem sikerült...ha harmadjára nem sikerült volna már a fellegekbe járnék.

Beértünk a korházba.

Nem voltam magamnál, de éreztem h. Tom ott van melettem.

Egy oan két hét mulva magamhoz is tértem.

-NŐVÉRKE GYORSAN.....FELÉBREDT. -Tom kiabált melettem.-

-Jajj szerelmem, ne üvöltözz szétrobban a fejem. -én.

nagyon meglepődtem ahogyan láttam a sok ajándékot magam körül, a leveleket a plüssöket meg mindent.

De a legcsodálatosabb az volt h. ott volt melettem igaz szerelmem.

Felnéztem Tomra és láttam karikás szemeit, mint aki már két hete nem aludt.

-Jól vagy kicsim? -én Tomtól.

-az kit érdekel, az a lényeg h. te jól vagy-e! -Tom, és leborult a földre.

-Jajj ne Tom!!!!!!! -kiabáltam

-Nővér segítsen.. -kiabáltam a nővérnek mivel én nem tudtam mozdulni.

A nővér bejött és kivonszolta Tomot.

Egy-két nap már etelt.

Tom is feküdt az ágyában eszméletlenül.

Én már kijöhettem, és két nap után megpillanthattam szerelmemet.

-Doktorur...Mi a baja?? -én, mert a doki épp ott hadonászott.

-A stressz....ez a két hét sok volt neki...nem biztos hogy túléli... -doktor..

-Talán már csak a gépek tartják életben....és ameddig ön feküdt, sokat ivott, és szurásnyomokat is találtunk a kezén, tehát lehet h. drogozott is. -doktor.

-jajj doktor ne....meg fog halni?? És ez mind miattam van...ha nem csalom meg nem tartanánk itt. -bőgtrem el magam.

-Sajnálom asszonyom nem tehetünk semmit....holnap le kell kapcsolnunk a gépeket. -az orvos és kiment.

Én vagy egy órán keresztül bőgtem, és elkezdtem gyónni Tom előőt.

-Jajj Tom..bocsáss meg nekem...nem akartalak megcsalni...én nagyon szeretlek téged. -én, és egy hangot halottam.

-Semmi baj szerelmem szeretelk... -azt hittem Tom volt az de ő még mindig eszméletlenül feküdt az ágyában.

Utánna megjött Bill és Simone is.

Ők is ott akarták tölteni az utolsó estélyüket Tommal.

Simone mindig csak sírt és Tom kezét szorongatta, én meg Bill átkarolva adtuk ki bánatunkat, és én éreztem h. Bill könnycseoojei legördülnek a hátamon.

Reggel lett.

Az orvos jött be.

-Jónapot...le kell kapcsolnunk a gépet. -doktor.

-Neeeeeeeeeeeeee... -kiabáltam én és lefogtam az orvost.... -Had köszönjek el tőle. -én már bőgve.

-Oké... -mondta az orvos.

Én odamentem Tomhoz...fal fehér volt és a gépen lehetet látni nagyon gyenge szívverését...a csövek lógtak ki belőle.

Odahajoltam hozzá.

-T....T..Tom...nagyon szeretelek, és tudd meg hogy soha nem foglak elfelejteni....tudom h. roszatt tettem, de nem is értem h. lehettem ien barom?? Szeretlek érted?? ne hagyj el!! de mostmár késő.....ha te elmész, én megyek utánnad.... -én, sírva.

-Viszlát szerelmem. -és egy csókot hintettem az ajkára.

Ajkaji jég hidegek voltak és ahogy hozzértem kirázott a hideg.

Elköszönt a Th többi tagjai is Tomtól, és végül Simone is...

Mindenki könnyes szemmel nézte végig ahogyan kikapcsolják a gépeket.

-Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee.!!!!! -én, és a földre rogytam.

--Elhagyott...ithagyott...meghalt... --én magamba.

Bill lehajolt hozzám és átölelt.

-Vigyelek haza? -vörös szemekkel.

-Nem Bill, kössz....én inkább itt maradok. -én.

Mindenki elment, bár nagyon későn mert alig birták itthagyni tomot, de én valahogyan nem akartam elmenni.

Vele akartam lenni, érezni hogy létezik, de hiába hiszen ő már meghalt, és ithagyott, és ez mind miattam van.

--Ha te meghalsz hát én is meghalok...--

Ránéztem egy késre, és megfogtam.

--szerelmem...találkozunk a mennybe s ujra együtt leszünk...mindörökké.-- én magamba és szíven szurtam magam.

Igazam volt.... a mennyben ott volt az én szerelmem, és "élt".

Én odafutottam hozz és megcsókoltam.

-Szeretlek. -mondtam neki.

-Én is.

És a mennyben boldogan éltünk, ameddig csak élhettük az életünket.